Szlovénia - csillagtúra - várak/1 (főleg)

Mielőtt belekezdenék a csodálatos egy hét elmesélésébe, azelőtt az utazási irodát szeretném propagálni, a Fehérvár Travelt.

Ez már a sokadik utunk volt velük, eddig egyszer sem okoztak csalódást. Érdekes, lenyűgöző helyek, kényelmes, modern busz, kiváló sofőr, színvonalas idegenvezetés, kellemes szállás jellemző minden útjukra.

Most akkor a részletek következnek.
Szállásunk egész hét alatt egy picurka faluban, Szlovénia, Ausztria, és Olaszország találkozásánál, Krajnska Gorában volt. Ez a település egy igazi sícentrum télen, nyáron pedig hasonló turistáknak és konferencián résztvevőknek ad otthont.

Innen jártuk be Szlovénia nyugati részét egészen délig, átruccanva Triesztbe is, a Miramare kastélyhoz.


Mivel a Júliai-Alpokban, a Triglav Nemzeti Park peremén helyezkedik el, ezért a reggelek igen csak hűvösek, a hegyoldalakat pára lepi el, a magasabb csúcsok felhőkbe burkolóznak.
Amint megjelenik a nap, egyből jelentős változás áll be, a pára kezd felszállni, lassan minden felszárad, és kellemes meleg lesz. Hacsak nem esik az eső...

Mert arra van esély. Nekünk szerencsénk volt, mert vagy útközben ért el bennünket, vagy a célállomáson zavart be egy kávázóba, maximum negyedórára. Az pihenésnek éppen megfelelt.

Odafelé persze megálltunk Ljubljanában, a nem túl nagy fővárosban, ahol a történelmi városmagot és a várat néztük meg. A Ljubljanica folyó a hidakkal, a parton számtalan étteremmel, sörözővel, kávézóval akkor is felkeresésre ajánlott hely, ha éppen nem akarsz csodaszép, Monarchiabeli épületeket látni.



A vár lentről mutatós, egyébként nem túl nagy, de szépen felújítva várja a látogatókat. Akár siklóval is megközelítheted, de gyalog is beléphetsz a várkapun.
Egy számunkra fontos emlék kapcsolódik hozzá, mégpedig  gróf Batthyány Lajos, az első alkotmányos miniszterelnökünk három hónapos, kivégzése előtti itteni raboskodása.
Ha már vár, akkor maradjunk a témánál, mert egy posztba úgysem férne bele az összes élmény bemutatása.


Első meglátogatott várunk a bledi volt (azaz a második).
Bled önmagában is egy csodálatos város, mellette a meseszép környezetben elhelyezkedő tó, rajta egy kis szigetecske templommal, és a tó felett magasodó szikla tetején a vár.

Szépen felújítva (akkoriban is lelkesen dolgoztak rajta), érdekes múzeummal, gyönyörű kilátással a tóra, a hegyekre.
Éppen ezeréves fennállását ünnepli.

A tóra pletnával juthatsz el, majd egy félóra múlva visszahoznak.

Úgy nagyjából ez a fél óra elég is a tenyérnyi hely bejárásához, a templom megtekintéséhez. Van egy harang, amit ha sikerül háromszor megkongatnod, akkor teljesül a kívánságod, de nekem nem sikerült...





Nem azért, mert nem tudtam, hanem a népes kínai turista csapattól esélyem sem lett volna odajutni. Pár sikertelen és egy sikeres próbálkozást megtekintve feladtam a reményt.






A városban van még egy kihagyhatatlan nevezetesség, mégpedig a bledi krémes. Azt állítják, hogy ők találták ki, de ez lényegtelen, a lényeg a minősége, az íze.
Kiváló, a krémesek közt a legjobb. Ehetsz sokfelé, de a legfinomabbat a Park Hotel előtti kávézóban kapod. Annyira jó, hogy a verebek már ott sorakoznak, várva az elfogyasztását, mert nekik a morzsákra fáj a foguk. Akarom mondani a csőrük.


Folyt. köv. (várak/2)

Bányamúzeum - Salgótarján

Egy olyan látványossággal szeretnélek benneteket megismertetni, amit nem kísér kellő figyelem, főleg mióta Salgótarján háttérbe szorult.
Még jobban félreesik ez a város, mint amit a térképen elfoglalt helye meghatározna. Ez a Bányamúzeum, ami alig pár száz méterre található Salgótarján központjától.

A múzeumi épület mellet jó pár régi vágású bányavonat, szerelvény, csille látható, körbe járható.
Persze a legújabb kor gyermeke is tiszteletét teszi, de kissé félrehúzódva a rangidős társaságtól.

A múzeumi részben a bányászat történetét mutatják be, a hozzá kapcsolódó relikviákat találod meg.
Eszközök, felszerelések, ruhák, fényképek, tárlók, makettek ismertetnek meg a bányászattal, Nógrád megye bányászatával.
Megismerheted a különböző díszegyenruhákat, sőt még egy autentikus bányamesteri irodát, a hozzá tartozó tárgyalóval, könyvekkel.





De a lényeg a bánya, pontosabban a lejtakna. Itt, azaz ott nem egy függőleges aknán keresztül ereszkedtek le a bányászok a vájatba, hanem egy meredek, ácsolattal megerősített alagútfélén közelítették meg a kitermelendő szénréteget.



Bemutatják a különböző korok szénbányászati technológiáját, a
gépezeteket, a kiszolgáló egységeket. Minden mozog, zörög, kattog, esetenként sivít, így a port és a hőséget kivéve átélheted, milyen körülmények között termelték ki a vájárok az értékes, itt pedig különösen jó minőségű barnakőszenet.

Gábor - a földalatti világban az idegenvezetőd - teljes átéléssel, nagy szakértelemmel mesél a bányáról, a bányászatról, lelkesedése magával ragadó. Mindezt kellő humorérzékkel fűszerezve adja elő, így az esetleg félősebb fajta is feloldódik. A gyermekeknek külön "repertoárja" van, személyre, társaságra szabva. Innen is köszönet a közel egy órás feledhetetlen élményért!

Kifelé jövet már egy meredekebb, korszerűbb ácsolattal védet vájaton kell felkapaszkodnod, de itt már láthatod az alagút végét, kiérve pedig boldogan köszöntheted a haranglábat. Nincs más hátra, mint a bányászok köszöntésével invitáljalak a látogatásra:

Jó szerencsét!

Zwack Múzeum és Látogatóközpont

A közelmúltban alkalmam volt meglátogatni a Zwack Unicum látogatóközpontját.
Nem csupán azért írok erről, mert látogatásra érdemesnek tartom, hanem azért is, mert erős érzelmi szálak kötnek az Unicumhoz.
No nem mint fogyasztót, hanem mint valamikori munkatársat. Zwack Péterről sokat és sokan írtak már, én csak annyit szeretnék megemlíteni a személyes tapasztalásaim alapján, hogy Ő egy Ember volt. Nem csak vallotta, hangoztatta, hogy a Zwack Unikum egy családi vállalkozás, egy nagy család, hanem így is volt. Valóban egy nagy család tagjának érezhetted magad, mint alkalmazott is, a napi közös örömökkel, csalódásokkal, vitákkal, kibékülésekkel, eredményekkel, sikerekkel.


Ehhez persze nagy mértékben hozzájárult Sívó Imre vezérigazgató, aki a szememben a mai napig a Vezető, mind szakmai tudásban, mint vezetési ismeretekben, mind emberi kapcsolatokban.


Szóval szívemben középső helyet foglal el az Unicum, most pedig jöjjön az Unicum szíve.

A Látogatóközpont bejárata felett látható ez a tábla, ami - azt hiszem - mindent elárul a valamikori gyár eredetiben megőrzött csarnokában találhatókról.


Ide belépve sajátságos illatkavalkád fogad, ami az Unicumot alkotó gyógy- és fűszernövények harmonikus keveréke. Nagyon jellegzetes, ha egyszer megtapasztaltad, sohasem fogod elfelejteni. Sajnos (vagy talán szerencsére?) az internet nem alkalmas az illatok továbbítására, így erről személyesen kell meggyőződnöd.
Persze a kiállított alapanyagok nem csak az alkotókból állnak, hiszen az összetevőket nagyon kevesen ismerik. Még az államosításkor sem került a gyár birtokába, de nem is olyan volt akkoriban az Unicum, mint előtte és utána.

A földszinten körbe járva a múlt emlékeivel ismerkedhetsz meg, láthatsz lepárlókat, ábrákat, régi relikviákat.
Az emeleten a szárított növények tárolását, néhány cseréphordót, és fahordót szemlélhetsz meg, ahogy azok valaha a napi munkában részt vettek.
Sematikus ábra mutatja a gyártási folyamatot. Ez alapján azért ne állj neki gyomorkeserűt gyártani, maximum a szád íze lesz tőle keserű, vagy a hangulatod.

Maga a palack már ősidők óta gömbölyű formájú, ez egyben a védjegye is, csupán a felirat, a címke formája változott időről-időre.
A manapság is használatos kereszt vörös volt eredetileg, de a Vöröskereszt megjelenésével alakult át a mai színvilággá.

Persze az Unicumon kívül számtalan ízletes likőr, pálinka is kapcsolódik a Zwack névhez, még ha néha nem is tudsz róla, egyszerűen szereted inni azokat.

Most pedig jöjjön a pince, ahol a gyártás során előállított mixet (nevezhetnénk köztes terméknek is), valamint a már kész Unicumot érlelik hosszú hónapokig, hogy az íze összeérjen, a tökéletes harmónia előálljon.
Itt lehetőséged van kóstolóra, közvetlenül egy hordóból. Tapasztalatom szerint az Unicumot valaki vagy imádja, vagy utálja, köztes állapot nincs. Szerencsére ezt az italt szeretők köre népes, állandó, így a gazdasági kilengések mégha hatással is vannak a fogyasztók számára, ez a hatás nem lehet katasztrofális.

Nem beszéltem még a múzeumról, a mintaboltról, de kell ezeken túl még valami, ami a kíváncsiságodat fokozza, hogy feltétlenül keresd fel ezt a gyönyörű, a régmúltban gyökerező, de szerencsére élő, és remélem még hosszú-hosszú ideig élvezhető csodát, a Zwack Unikumot.
Garantáltan szívélyes fogadtatásban lesz részed, örök életre szóló élménnyel gazdagodva hagyod el eme patinás épületegyüttest






Befejezésként még egyszer hagy fejezzem ki tiszteletemet Zwack Péter élete és munkássága előtt, a szerénységét szimbolizáló Fiumei úti Sírkertben található nyughelye képével!
.

Vörösmarty tér - kézmíves vásár

Manapság a Vörösmarty téren vitt át az utam, akkor akadtam rá a kézműves vásárra.
Kicsit adventi hangulat ötlött fel bennem, igaz a karácsonyi díszek hiányoztak. Azért volt mit nézni, többségében tetszettek a kiállított portékák, voltak nagyon míves darabok is.




Nekem úgy tűnt, hogy döntően a keramikusok nyerték el a zsűri kegyeit, mert itt csak zsűrizett tárgyakat vehetsz, és kerámiából volt számtalan.

A kerámiák közt is dívott a belőlük készült
virágkompozíció, annak számtalan megjelenése.

Vannak azért használati tárgyak bőven. Nekem a szolidabb kivitelűek tetszettek, de vehetsz extravagáns színkeverékest, vagy modern mintásat is.
Persze a provanszi stílus - mint mindig, most is - megfogott.

Ízlésesnek, ötletesnek találtam a kerámia medálokat.
Az általam fotózott választék csupán hányada a valóságosnak.
Akár színben, akár mintában biztosan találsz ízlésednek valót, ami még - talán - a ruhatáraddal is szinkronban van.



Bár már máshol láttam, sőt találkoztam is személyesen a csokiból készült használati tárgyakkal, de az itt bemutatott szortiment lenyűgözött. Tényleg mindent meg lehet formázni csokiból, de hogy mi az értelme, azt nem nagyon tudom. Ki kell próbálni, milyen is beleharapni - mondjuk - egy villáskulcsba.

Persze vannak textilből, fából, gyöngyből, és még számtalan dologból készült tárgyak is, némelyik nagyon megfogott, csupán az ár riasztott vissza a vásárlástól.

Apropó árak. Szerintem szemérmetlenül drága minden, még a valutában vásárlóknak is.

Sohasem értettem meg, miért jobb néhány darabot nagy haszonkulccsal eladni, mint sokat kevesebb árréssel, de összességében nagyobb nyereséggel.

Arról nem is beszélve, hogy az itt felfedezett árus, művész a későbbiekben mennyit profitálhatna az ismertségéből, jó híre terjesztéséből. Mint "kirohanásomból" kitűnhet, ez a momentum kiverte nálam a biztosítékot.

Na jó, egy kis evéssel, ivással lehiggadhat az ember, arra ha nem is túl sok, de úgy vélem, elégséges hely, lehetőség van. Lassan már kialakul a "szokásos" vásári választék, bár most úgy láttam, mindenféléből csak egy-egy volt. Szemre minden jól nézett ki, kóstolni nem volt lehetőségem.

Beszámolómat két jópofa dologról készült fotóval zárom, a többit pedig te is megláthatod, ha felkeresed a vásárt.