Translate

Keresés ebben a blogban

2016. március 27., vasárnap

Dandár Gyógyfürdő

A valamikori tisztasági fürdők közül az első kádfürdő státuszból nőtte ki magát gyógyfürdővé a Dandár. Vize a Gellért fürdőével vetekszik.
Tájékozódási pontként a Zwack Unicumot, annak is a Dandár utcai múzeumát tudnám megadni, könnyen megtalálható, a Soroksári úttól pár száz méterre van.

Nem túl rég esett át felújításon, ami igen jól sikeredett, csupán egy-két régi hangulatot idéző elem eltűnését sajnálom. Ilyen a belső medencéknél a fa borítás, bár ezt még megértem, ezek karbantartása biztosan nehézkes, sokba kerül. Viszont a medencék oldalfalán lévő táblácskák megmaradhattak volna. Ilyen feliratokat olvashattál: "A medencében szappanozni tilos!", vagy "A medencében pancsolni tilos!".

Mindegy, ez legyen a legnagyobb baj, cserében van szép csempeborítás,
hangulatos szauna az alagsorban, egészen jól kialakított koedukált öltöző, és ami a lényeg, szép kültéri medencét is építettek.

A beltéri, és a kültéri medencékből is kettő van, egy 36, és egy 38 fokos. A víz mindig tiszta, eddig sohasem volt akkora tömeg ottjártamkor, hogy zavaró lenne. A népes törzsközönség már kialakította azt a rendet, mely a zavartalan fürdőzést biztosítja, így kényelmesen áztathatod magad.

Azért maradt még kettő kádfürdő, és egy szénsavas is, van víz alatti vízsugármasszázs, orvosi gyógy-, valamint frissítőmasszázs. A masszőrök képzettek, kivétel nélkül profi módon megdolgozzák az izmaidat. Egy a gond, a masszázs után nem aludhatsz egy cseppet, pedig annyira ellazul az ember, hogy bizony jól esne egy kis szundikálás utána.

A belépő alapból a beltériekre érvényes, a kültérihez kiegészítő jegyet kell venni, de még így is a legolcsóbb termálvizes fürdő egész Budapesten.

A beléptetés, illetve az egyes szolgáltatások igénybe vételét órán rögzítik, a szekrényt is azzal zárhatod, nyithatod. Kétféle szekrény van, a nagyobban biztosan elfér mindened.

Sajnos a büfét bezárták, remélem egyszer valaki feléleszti.





Amennyiben olcsón, kényelmesen, tiszta, kulturált körülmények között akarsz lazulásképpen áztatni, úgy melegen ajánlom a Dandárt, nem fogsz csalódni benne.

2016. március 15., kedd

Árva vára

Már régóta szerettem volna írni Árva váráról, egy olyan helyről, amiből csak igen kevés létezik.
A Besztercebánya-Krakkó útvonalon, nem messze a Lengyel határtól található meg festői környezetben.




Igen impozáns egy sziklaszirten lévő vár, ilyen lehet számtalan, de az egymásra épülő "történelmi rétegek" ekkora pici helyen már ritkaságszámba mennek.
Plusz az idő múlásával nem lentről felfelé, hanem fordítva terjeszkedett a vár, kezdve egy szinte őrtorony méretű építménnyel, majd egyre terebélyesedett lefelé haladva.
A várban múzeum üzemel, termei szépen berendezettek korabeli bútorokkal, a vár történetéhez kapcsolódó híres, nevezetes személyeket bemutató tárlatokkal.

Akár ha csak arrafelé jársz, vagy direkt kiválasztva úti célként legalább egyszer keresd fel, örök emlék marad.


2015. december 5., szombat

Zirci Ciszterci Apátság


Nemigen esik út közbe Zirc, hacsak nem Győr és Veszprém között közlekedsz, de megéri a kitérő, akár az Apátságért is. Van itt még látnivaló ezen kívül, például az arborétumot biztosan felkeresem egyszer, de így tél idején annyira nem vonzott.
Nagyon szépen rendbe hozták mind az épületeket, mind az előttük elterülő parkot, szemet gyönyörködtető mindegyik.

A rendelkezésre álló idő két látogatásra volt elegendő, a volt apátsági könyvtáréra (ami most az Országos Széchényi Könyvtár kezelésében van), és a templomra.

Mindkettő csak idegenvezetéssel kereshető fel, a fél órás túrákat úgy időzítették, hogy legyen elég idő az egyik helyről a másikra átsétálni. A mi csoportunk kettőnkből állt, de így is sorra kerültünk, sőt több időnk volt kérdezni, érdeklődni.

Kezdem a könyvtárral. Elsőnek mi is oda mentünk, és belépve egy csepp csalódást éreztem, mert maga a könyvtár nem túl nagy hely, bár számtalan régi könyv található benne, viszont itt tekintheted meg azokat az értékes és érdekes régiségeket egészen közelről, amiért már megérte eljönnöd. Csak érdekességként néhányat felsorolok: Thuróczy János Chronica Hungaroruma, soborsini gróf Forray Iván utazási albuma, és a gregorián énekeket tartalmazó Ciszterci Graduale.


  

Látványra ezután jött a csoda, a valamikori olvasóterem, ami az itt tárolt könyveken túl még a számos intarziaberakásos csodával is lenyűgözött.
Akár a bútorok, a padló, de még a helyi mester által a párizsi világkiállításra készített, oklevéllel is elismert mesterműve szemet gyönyörködtető.





Van még nagyon míves földgömb, csillagtérkép, létrává átalakítható asztal, régi órák, díszes, veretes könyv, és igazi könyvtári létra.








Még elidőztem volna egy cseppet, annyi minden van itt, de önmagában a berendezés, a díszítés, a festés alapos szemügyre vétele is jóval több időt igényelne, mint amennyi a rendelkezésünkre állt.



Ezután következett a templom meglátogatása.











A templom kívülről nagyon szép, van egy pár részlet ami különösen széppé teszi.










A belső kialakítás barokk, annak minden stílusjegyével, pompájával, csillogásával. Ez is szerethető, már aki a barokkot szereti, de ettől eltekintve mindenféleképpen érdemes megnézni.






Az oszlopok márványnak tűnnek, de nem azok. Faborítású minden, csak a festésük kelti ezt az illúziót. Majd amikor elhagyod az apátságot, egy mellékutcában találod meg a jelenleg szobortalpazatként szolgáló egykori oszlopok egyikét, hogy összehasonlíthasd a valamikori és a mostani állapotot. Ízlés kérdése, kinek melyik tetszik jobban. Nekem a régi megnyerőbb.






Még két apróságra szeretném felhívni a figyelmedet.
A bejárati ajtón nézd meg alaposabban a zárat, mert a mutatós kidolgozáson túl még egy cseppet a zárszerkezetbe is belekukkanthatsz.





A másik egy gyóntatószék a régmúltból, amin akkoriban sem ajtó,
sem függöny nem volt.



Persze ezeken túl találhatsz még számtalan érdeklődésre számító apróságot, így azt javaslom, keresd fel az Apátságot, és győződj meg minderről a saját szemeddel.
















2015. október 20., kedd

Levéltári Éjszaka 2015

Lehet, hogy csak közel egy év múlva lesz lehetőség hasonló, csodálatos élményben részesülni,de én időben szóltam.  Ez nem más, mint a Magyar Nemzeti Levéltár szervezésében megrendezésre kerülő levéltári éjszaka.

Részemről a Bécsi kapu téri épületben jártam, sikerült mind az öt meghirdetett raktárlátogatáson részt vennem.

A csendes hétköznapokon szinte semmit sem tudunk az itt folyó munkáról, arról a rengeteg, pótolhatatlan kincsről, amit a levéltári munkára épített falak rejtenek.

Az év során még két alkalommal lehet esélyed bejutni ide, a Múzeumok Éjszakáján, vagy a Kulturális Örökség Napjain. Nincs más hátra, mint figyelni a híradásokat, és az első adandó alkalomkor benézni a "csodák palotájába".

Ez a második látogatásom volt itt, és minden esetben megfogott a raktárlátogatást vezető levéltárosok lelkesedése, lenyűgöztek az elénk tárt, sokszor több évszázaddal ezelőtti iratok, dokumentumok. Nem csupán a gondosan kiválasztott, érdeklődésre számítható levéltári anyagok ismertetésére szorítkoznak, hanem az adott korral is megismertetnek, kitekintést nyújtanak a kapcsolódó eseményekről, időnként érdekes sztorik is elhangzanak.


Nem is tudnék kiemelni a számtalan információból, látott tárgyakból egy párat, hiszen mindegyik önmagában is páratlan, de amikor saját szemeddel láthatod Széchenyi István felajánlását a Magyar Tudományos Akadémia alapítására, vagy Mária Terézia aláírását Batthyány mellett, azt az érzést nem lehet leírni, azt át kell élni.



Azért álljon még itt csak úgy felsorolás szerűen, példaként néhány, csak a kíváncsiság felkeltésére: nemesi cím adományozása bőrkötésben, függő pecséttel, döntvénytár 1751-ből, az első részletes, és látványnak sem utolsó térkép hazánkról, 1810-ből, a Magyar Nemzeti Múzeum alapító okirata,

Nem is sorolom tovább mert nem lehetne mindről szót ejteni, ezért továbbra is arra bíztatok mindenkit, egyszer keresse fel a levéltárat, a többit bízza rájuk. Úgy is megfertőződik, elvonási tünetei lesznek, és alig várja a következő alkalmat, hogy magába szívja a rég- és közelmúlt emlékeit.


2015. szeptember 24., csütörtök

Balatonudvari szív alakú sírkövek

Tihany és Zánka között található Balatonudvari, ott is az 1800-as évekből származó régi temető. Régi temető sok van, szív alakú sírkövek is láthatók másfelé, de ilyen nagy számban csak itt tekinthetők meg.

Lenyűgöző látvány a sírhant nélkül sorakozó, a szív alakon túl még más formában is megjelenő számtalan síremlék. Bár mostanra eléggé foghíjas lett, de feltétlenül rá kell szánni egy fél órát.

Nincs se kerítés, se belépő, bár ez egy temető esetében érthető is, hiszen mögötte napjainkban is temetkeznek. Az előbb említett fél órára mindenféleképpen szükséged van, mert el kell olvasni a feliratokat, amik a régmúltból üzennek.




Némelyiken látszik, hogy a feliratot frissítették, némelyik már málladozik, vannak aprócskák, hatalmasak, van melyiknek már csak a talpazata látható.

Érdekes a közel kétszáz éves köveken az élet megjelenése, esetenként különleges mintázatot formálva.

Ha nem is vagy kimondott temető látogató, de arra jársz, feltétlenül keresd fel.

Egyébként sem ártalmas néha megállni, kicsit merengeni, akár még tisztelegni is lehet az ismeretlen ősök előtt, még ha nem is voltak hősök...