BUDAPEST100

Ezt az írásomat csupán az érdeklődés felkeltésére szánom, mert erre az eseményre - amiről mesélni szeretnék - évente csak egy alkalommal kerül sor és ez most április 16-17-én meg is történt.

Ez nem más, mint a BUDAPEST100.  A 100 azt jelenti, hogy azok az épületek, melyeket ilyenkor fel lehet keresni, meg lehet nézni közelebbről, belülről is, legalább 100 évesek. Vannak köztük lakóházak, múzeumok, intézmények, ezek köre évről-évre változó.

Az idén a Nagykörút palotái közül nyitotta meg a kapuit számtalan, közülük lehetett, kellett válogatni, mert a rendelkezésre álló két nap szűkösnek bizonyult mind, de még a java részük felkeresésére is.

Hozzáteszem, az általam megnézettek többsége bizony a 120. évét taposta már. 

Egyrészt azért kellett időben elkezdeni a szervezést, mert az épületek jó részét csupán órákra nyitották meg, ekkor vagy szakképzett vezetővel lehetett bejárni, vagy a ház lakói közül vállalta az idegenvezetés nemes feladatát magára valaki.



Mindkettőnek megvolt az előnye, mert a lakók a személyes kötődés kapcsán érzelem dúsan beszéltek lakhelyükről, a szakképzett vezetők pedig sok érdekes információval színesítették a kalauzolást. A bejárás időnként szó szerint a pincétől a padlásig tartott, sőt egy helyen még a tetőt is megbontották, hogy egy létra, vagy dobogó segítségével szétnézhess a magasból.



Volt olyan épület, ahol a látogatókat szépen megterített asztal várta virággal díszítve, a lakók által frissen sütött pogácsával, sós, sajtos süteményekkel megrakva, a hozzá való limonádéval együtt.



Másrészt - ezek a szállodák voltak főleg - előzetes regisztrációhoz kötötték a belépési lehetőséget, maximálva a résztvevők számát, érthető okokból. Sajnos ezekről lekéstem, mert mire kisütöttem, mi minden érdekelne, addigra az összes hely betelt az összes lehetőségnél.
Arra figyelni kell, hogy nem minden épület van mindkét nap nyitva az érdeklődőknek, de erről  az eseményt propagáló weboldal térképe, a felsorolt helyek saját oldala segítségével kellő információt lehet szerezni. Le a kalappal a szervezők előtt, mert az internetes oldalak kezelése sem kis munka, de ezen túl még számtalan ember vett részt az utcai tájékoztatásban, az információs "pultoknál", az idegenvezetésben.

Kiadtak egy narancssárga füzetecskét is, gyakorlatilag a teljes elérhető információval. Ez egyrészt sokat segített az út közbeni esetleges, terven felüli programok megtalálásában, másrészt sokan inkább az írott, kézbe fogható, lapozgatható tájékoztatást kedvelik jobban, hozzáteszem, én is.
Aranyos volt a Nagykörúton sétálva szinte minden második ember kezében ezt a füzetecskét látni, amint éppen bogarásznak valamit benne, vagy erőteljes lépésekkel igyekeznek a következő célt elérni időre.

Az épületek vagy teljesen, vagy nagyrészt renováltak, gondolom ezért is szerettek volna dicsekedni a lakóhelyükkel a tulajdonosok. Nagyon szépen, a többségében igényesen felújították a bejáratot, a lépcsőházakat, folyosókat, gangokat, korlátokat, és még számtalan, fel nem sorolható dolgot.
Az viszont nagyon zavaró volt, hogy a vezetékeket - még ha csatornában vezetve is, de néhol lógva a falon - nem rejtették el. A bejáratnál kukák fogadtak megfelelő tároló hiányában, és a patinás épületekben is a tipikus házgyári levelesládába botlottál.


Ez persze semmit sem vett el az élményből, csupán egy kis odafigyeléssel, és gondolom a nem kis pénzbe kerülő műemléki felújításkor a teljes összeg hányadának felhasználásával akár tökéletes megoldást is találhattak volna ezekre. De még így is óriási kincs mellett megyünk el nap mint nap, anélkül, hogy akár sejtenénk ezt.


Nem is beszélve a lehetőségről, amit a turizmusba való bekapcsolásuk jelentene, hiszen így a lakóközösség is juthatna némi pénzhez az értékek megőrzésére, az oda látogatók pedig vihetnék jó hírünket szerte szét a világba. Úgy gondolom, ránk férne.




Szóval rajta, jövőre ne hagyd ki ezt a lehetőséget, időben tedd szabaddá a meghirdetett napokra magadat, és kezdj neki a szervezésnek, hogy minél több csodában lehessen részed.




További képek az egyes helyekről:
Ferenc-körút 3. sz.

Ferenc-körút 5. sz.

Ferenc-körút 28. sz.

Rákóczi-tér 4-5. sz.

Rákóczi-tér 11. sz.

Teréz-körút 22. sz.

Teréz-körút 28. sz.

Teréz-körút 33. sz.

Dandár Gyógyfürdő

A valamikori tisztasági fürdők közül az első kádfürdő státuszból nőtte ki magát gyógyfürdővé a Dandár. Vize a Gellért fürdőével vetekszik.
Tájékozódási pontként a Zwack Unicumot, annak is a Dandár utcai múzeumát tudnám megadni, könnyen megtalálható, a Soroksári úttól pár száz méterre van.

Nem túl rég esett át felújításon, ami igen jól sikeredett, csupán egy-két régi hangulatot idéző elem eltűnését sajnálom. Ilyen a belső medencéknél a fa borítás, bár ezt még megértem, ezek karbantartása biztosan nehézkes, sokba kerül. Viszont a medencék oldalfalán lévő táblácskák megmaradhattak volna. Ilyen feliratokat olvashattál: "A medencében szappanozni tilos!", vagy "A medencében pancsolni tilos!".

Mindegy, ez legyen a legnagyobb baj, cserében van szép csempeborítás,
hangulatos szauna az alagsorban, egészen jól kialakított koedukált öltöző, és ami a lényeg, szép kültéri medencét is építettek.

A beltéri, és a kültéri medencékből is kettő van, egy 36, és egy 38 fokos. A víz mindig tiszta, eddig sohasem volt akkora tömeg ottjártamkor, hogy zavaró lenne. A népes törzsközönség már kialakította azt a rendet, mely a zavartalan fürdőzést biztosítja, így kényelmesen áztathatod magad.

Azért maradt még kettő kádfürdő, és egy szénsavas is, van víz alatti vízsugármasszázs, orvosi gyógy-, valamint frissítőmasszázs. A masszőrök képzettek, kivétel nélkül profi módon megdolgozzák az izmaidat. Egy a gond, a masszázs után nem aludhatsz egy cseppet, pedig annyira ellazul az ember, hogy bizony jól esne egy kis szundikálás utána.

A belépő alapból a beltériekre érvényes, a kültérihez kiegészítő jegyet kell venni, de még így is a legolcsóbb termálvizes fürdő egész Budapesten.

A beléptetés, illetve az egyes szolgáltatások igénybe vételét órán rögzítik, a szekrényt is azzal zárhatod, nyithatod. Kétféle szekrény van, a nagyobban biztosan elfér mindened.

Sajnos a büfét bezárták, remélem egyszer valaki feléleszti.

Amennyiben olcsón, kényelmesen, tiszta, kulturált körülmények között akarsz lazulásképpen áztatni, úgy melegen ajánlom a Dandárt, nem fogsz csalódni benne.

Árva vára

Már régóta szerettem volna írni Árva váráról, egy olyan helyről, amiből csak igen kevés létezik.
A Besztercebánya-Krakkó útvonalon, nem messze a Lengyel határtól található meg festői környezetben.

Igen impozáns egy sziklaszirten lévő vár, ilyen lehet számtalan, de az egymásra épülő "történelmi rétegek" ekkora pici helyen már ritkaságszámba mennek.
Plusz az idő múlásával nem lentről felfelé, hanem fordítva terjeszkedett a vár, kezdve egy szinte őrtorony méretű építménnyel, majd egyre terebélyesedett lefelé haladva.

A várban múzeum üzemel, termei szépen berendezettek korabeli bútorokkal, a vár történetéhez kapcsolódó híres, nevezetes személyeket bemutató tárlatokkal.

Akár ha csak arrafelé jársz, vagy direkt kiválasztva úti célként legalább egyszer keresd fel, örök emlék marad.

BUÉK 2016!

Zirci Ciszterci Apátság

Nemigen esik út közbe Zirc, hacsak nem Győr és Veszprém között közlekedsz, de megéri a kitérő, akár az Apátságért is. Van itt még látnivaló ezen kívül, például az arborétumot biztosan felkeresem egyszer, de így tél idején annyira nem vonzott.
Nagyon szépen rendbe hozták mind az épületeket, mind az előttük elterülő parkot, szemet gyönyörködtető mindegyik.

A rendelkezésre álló idő két látogatásra volt elegendő, a volt apátsági könyvtáréra (ami most az Országos Széchényi Könyvtár kezelésében van), és a templomra.

Mindkettő csak idegenvezetéssel kereshető fel, a fél órás túrákat úgy időzítették, hogy legyen elég idő az egyik helyről a másikra átsétálni. A mi csoportunk kettőnkből állt, de így is sorra kerültünk, sőt több időnk volt kérdezni, érdeklődni.

Kezdem a könyvtárral. Elsőnek mi is oda mentünk, és belépve egy csepp csalódást éreztem, mert maga a könyvtár nem túl nagy hely, bár számtalan régi könyv található benne, viszont itt tekintheted meg azokat az értékes és érdekes régiségeket egészen közelről, amiért már megérte eljönnöd. Csak érdekességként néhányat felsorolok: Thuróczy János Chronica Hungaroruma, soborsini gróf Forray Iván utazási albuma, és a gregorián énekeket tartalmazó Ciszterci Graduale.


  

Látványra ezután jött a csoda, a valamikori olvasóterem, ami az itt tárolt könyveken túl még a számos intarziaberakásos csodával is lenyűgözött.
Akár a bútorok, a padló, de még a helyi mester által a párizsi világkiállításra készített, oklevéllel is elismert mesterműve szemet gyönyörködtető.

Van még nagyon míves földgömb, csillagtérkép, létrává átalakítható asztal, régi órák, díszes, veretes könyv, és igazi könyvtári létra.

Még elidőztem volna egy cseppet, annyi minden van itt, de önmagában a berendezés, a díszítés, a festés alapos szemügyre vétele is jóval több időt igényelne, mint amennyi a rendelkezésünkre állt.



Ezután következett a templom meglátogatása.

A templom kívülről nagyon szép, van egy pár részlet ami különösen széppé teszi.










A belső kialakítás barokk, annak minden stílusjegyével, pompájával, csillogásával. Ez is szerethető, már aki a barokkot szereti, de ettől eltekintve mindenféleképpen érdemes megnézni.






Az oszlopok márványnak tűnnek, de nem azok. Faborítású minden, csak a festésük kelti ezt az illúziót. Majd amikor elhagyod az apátságot, egy mellékutcában találod meg a jelenleg szobortalpazatként szolgáló egykori oszlopok egyikét, hogy összehasonlíthasd a valamikori és a mostani állapotot. Ízlés kérdése, kinek melyik tetszik jobban. Nekem a régi megnyerőbb.






Még két apróságra szeretném felhívni a figyelmedet.
A bejárati ajtón nézd meg alaposabban a zárat, mert a mutatós kidolgozáson túl még egy cseppet a zárszerkezetbe is belekukkanthatsz.





A másik egy gyóntatószék a régmúltból, amin akkoriban sem ajtó,
sem függöny nem volt.



Persze ezeken túl találhatsz még számtalan érdeklődésre számító apróságot, így azt javaslom, keresd fel az Apátságot, és győződj meg minderről a saját szemeddel.