Múzeumok Majálisa - 2016

Május 21-22. a Múzeumok Majálisáról szólt, immáron a 21. alkalommal.

A Múzeumkertben 120 múzeum mutatkozhatott be az ország szinte minden szegletéből, valamint magában a Nemzeti Múzeumban is hasznos, kellemes programok várták az érdeklődőket.

Egy egész várost építettek fel a nem is kicsi, de azért nem túl nagy parkban, részben az árnyas fák alatt.

Rengeteg szórakoztató program várta az érdeklődőket, a múzeumok pedig a profiljuknak megfelelő érdekességeket mutattak be kincseikből, sok helyen testközelbe is kerülhettél a tárgyakkal.

Mindenféle korosztálynak szerveztek játékokat, kreatív foglalkozásokat, régi mesterségeket mutattak be.

Sok helyen találkozhattál a régi időket idéző ruhákkal, ruhakölteményekkel.

A színpadon zenészek, táncosok produkálták magukat a népes nézőseregnek.



Számtalan karitatív szervezet jelent meg, ismertette a célkitűzését, ezzel is támogatást kérve a nemes ügyhöz.
Példaképpen a Nem Adom Fel Cafe & Bar jelképes támogatási összegért cserébe nagyon finom limonádét kínált, mindezt gondosan, lelkesedéssel, precízen elkészítve.

Sok kézműves (azaz inkább kézzel készült) terméket is árultak. Most és itt, azaz akkor és ott kivétel nélkül igényes portékákat vehettél meg.

Séta közben éneklő kórusokba akadhattál a véletlenszerűen összeverődött nézősereg gyűrűjében.



Néhány helyen a korhű ruhákat magadra ölthetted, vagy szebbnél szebb öltözetű hölgyekkel és urakkal készíthettél csoportképet.

Vásárolhattál a múzeumok kiadványaiból, az alkalomhoz kapcsolódóan esetenként jelentős kedvezménnyel, így hasznos könyveket, brosúrákat vehettél meg.

Sok szép ajándéktárgy is kellette magát, csupán az önmérsékleted volt a gát, nem a kínálat.




Persze éhen sem maradtál, mert hatalmas kondérokban és még számtalan módon készültek az ínycsiklandó étkek a szépen és igényesen kialakított bódékban.


Tehát bírj ki egy évet, és neked is részed lehet - a számomra - felejthetetlen élményekben.

Emlékhelyek napja

A Nemzeti Örökség Intézete szervezésében május 14-én megrendezésre került az "Emlékhelyek napja". Tudom, ez a hír már elkésett, de lesz jövőre is, biztosan. Gondolom, a kerete nem fog változni, így reményem szerint segíthetek a felkészülésben, illetve ajánlhatom azokat a helyeket, melyeket felkerestem.

Van egy weboldaluk, ami nagyon jóra sikeredett, itt a programokat ismertették. Könnyen el lehet igazodni, nem terjengősen, de elégségesen ismerteti a szükséges információkat. Arra azonban figyelned kell, hogy viszonylag sűrűn változnak az ismertetések, főleg az időre meghirdetett túrák választéka bővülhet. Ezen túl még nyomtatott füzettel is készültek a weboldal tartalmával.

A Fiumei úti sírkerttel kapcsolatban jártam úgy, hogy az oldal első felkeresésekor még csupán a kezdő időpontot közölték, mire én érdeklődtem a megadott elektronikus címen, és a válasz pár nap múlva meg is jött, keressem fel az adott oldalt. Újra megnézve már egy részletes programot láthattam.

Vannak olyan programok, amik a hely adottságaiból adódóan regisztrációhoz kötöttek, a csoport létszáma limitált. Ilyen volt az általam is felkeresett Magyar Tudományos Akadémia, és akkor kezdem is ennek ismertetésével, mert aznap ez volt nekem is az első.

A jelentkezés gyorsan ment, minden egyértelmű volt az Akadémia oldalán. Minderről visszaigazolást is kaptál elektronikus levélben.


A regisztráció egyszerű volt, csupán egy aláírás a listán. A két különböző túra résztvevői (épület- és képtár látogatás) megkülönböztető matricákat kaptak, majd egy fülest is, amiben a program alatt a tájékoztatót hallhattad. Bár szerintem erre nem volt szükség igazából, a teremben kiváló volt a hangosítás.

Érthető módon szoros felügyelet alatt volt a csoport, végig biztonsági őrök terelgették a jónépet, nehogy elbóklásszon valaki. Persze azért nyugodtan fotózhattál, türelmesen megvártak mindenütt.



Majdhogy felesleges mondanom, az épület funkciójából adódóan kellő tiszteletet ébreszt a látogatóban, ráadásul gyönyörű, lenyűgöző is.


Nem tudom, mikor újították fel, de mintha vadonatúj lenne.
Itt a külcsín teljes mértékben összhangban van a belbeccsel.

Felkerestük a dísztermet, a felolvasótermet, majd az egyébként a külön túrában, vezetéssel látogatható képtárban is szétnézhettünk.


A díszteremben az Akadémia megalapításának ötletétől az építkezés befejezéséig ismertették a főbb mérföldöveket, a prominens személyek tevékenységeit, megnyilvánulásait. Ami megragadott, az az őszinte tenni akarás, az önzetlenség, a jobbító szándék, a nemzet megbecsülése, felemelkedésének óhaja. Nem ragadtatom el magam ezek mentén, mindenki gondolja végig, hogyan is állunk ezekkel manapság.........

A felvezető előadás után sorra bemutatták a díszterem freskóin szereplő személyeket, kis történelmi áttekintés keretében. Majd a külső homlokzati elemek, szobrok kerültek sorra, szintén igényesen elmondva.

A felolvasóteremben, illetve a képtárban már "csak" nézelődhettél, de így is felemelő érzés volt e falak között - egyszerűen - járkálni.

Ezután irány a Magyar Nemzeti Levéltár Bécsi-kapui épülete. Sajnos a várbusz indulási helyének keresgélése miatt lekéstem az épületet bemutató túrát, viszont így bőven volt időm a régóta áhított, a "Nyomot hagytak" című kiállítás megtekintésére.

Igen sok kordokumentumot megnézhetsz, a több száz évestől kezdve a közelmúlt relikviájáig. Megszemlélheted az egri vár védőinek listáját, sajnos az életüket vesztettekét, Dobó híradását a vár sikeres megvédéséről, Mátyás király aláírását, míves pecsétnyomókat csodálhatsz meg.

Van még egy búcsúlevél Teleki Páltól, Kádár kézírása, Einstein és Szilárd Leó közös szabványának bejelentése, nem is sorolom, hisz mindezt a saját szemeddel kell látnod.


Ez a kiállítás szerencsére december másodikáig nyitva van, ezért erre még van lehetőséged. Melegen ajánlom!

A délután folyamán még el tudtam menni a Fiumei úti sírkertbe, ahol a művészparcellákban bóklásztunk egy nagyon kedves, lelkes, felkészült túravezető kíséretében.

Mivel a temető megközelítése nem egyszerű, bár tömegközlekedéssel is azért elérhető, de kocsival menve nyugodtan parkolhatsz a parcellák közötti úton, hely van bőven.

Maga a temető hatalmas, a felkeresett parcellákban is nagy teljesítmény lenne  eligazodni, így különösen jól jött a szakértő irányítás.

Nem csupán a sírok megtekintése volt nagy élmény, hanem az adott, neves személyhez fűződő anekdoták, sztorik megismerése, néhol irodalmi idézetekkel fűszerezve.

Persze az út során láthatóak a többi, esetenként magas színvonalú művészeti alkotásnak is beillő emlékek . Akadnak szokatlan, néha fura megoldások is, de ezek bizonyára megfelelően alkalmazkodnak az illetőhöz, az emlékének tiszteletteljes megőrzéséhez.



A jó másfél órás túra végén még megnézhettük a kegyeleti múzeumot is. Ez számomra nem volt olyan nagy élmény, mint maga a kirándulás, de a múlt szokásainak, a temetkezés kellékeinek megismerésére tökéletes.

Szóval tartsd észben ezt a lehetőséget jövőre, figyeld a híradásokat, amik azért elég szűkösek, és válogass a számtalan lehetőség közül magad, és akár mások gyarapodására, okulására.

BUDAPEST100

Ezt az írásomat csupán az érdeklődés felkeltésére szánom, mert erre az eseményre - amiről mesélni szeretnék - évente csak egy alkalommal kerül sor és ez most április 16-17-én meg is történt.

Ez nem más, mint a BUDAPEST100.  A 100 azt jelenti, hogy azok az épületek, melyeket ilyenkor fel lehet keresni, meg lehet nézni közelebbről, belülről is, legalább 100 évesek. Vannak köztük lakóházak, múzeumok, intézmények, ezek köre évről-évre változó.

Az idén a Nagykörút palotái közül nyitotta meg a kapuit számtalan, közülük lehetett, kellett válogatni, mert a rendelkezésre álló két nap szűkösnek bizonyult mind, de még a java részük felkeresésére is.

Hozzáteszem, az általam megnézettek többsége bizony a 120. évét taposta már. 

Egyrészt azért kellett időben elkezdeni a szervezést, mert az épületek jó részét csupán órákra nyitották meg, ekkor vagy szakképzett vezetővel lehetett bejárni, vagy a ház lakói közül vállalta az idegenvezetés nemes feladatát magára valaki.



Mindkettőnek megvolt az előnye, mert a lakók a személyes kötődés kapcsán érzelem dúsan beszéltek lakhelyükről, a szakképzett vezetők pedig sok érdekes információval színesítették a kalauzolást. A bejárás időnként szó szerint a pincétől a padlásig tartott, sőt egy helyen még a tetőt is megbontották, hogy egy létra, vagy dobogó segítségével szétnézhess a magasból.



Volt olyan épület, ahol a látogatókat szépen megterített asztal várta virággal díszítve, a lakók által frissen sütött pogácsával, sós, sajtos süteményekkel megrakva, a hozzá való limonádéval együtt.



Másrészt - ezek a szállodák voltak főleg - előzetes regisztrációhoz kötötték a belépési lehetőséget, maximálva a résztvevők számát, érthető okokból. Sajnos ezekről lekéstem, mert mire kisütöttem, mi minden érdekelne, addigra az összes hely betelt az összes lehetőségnél.
Arra figyelni kell, hogy nem minden épület van mindkét nap nyitva az érdeklődőknek, de erről  az eseményt propagáló weboldal térképe, a felsorolt helyek saját oldala segítségével kellő információt lehet szerezni. Le a kalappal a szervezők előtt, mert az internetes oldalak kezelése sem kis munka, de ezen túl még számtalan ember vett részt az utcai tájékoztatásban, az információs "pultoknál", az idegenvezetésben.

Kiadtak egy narancssárga füzetecskét is, gyakorlatilag a teljes elérhető információval. Ez egyrészt sokat segített az út közbeni esetleges, terven felüli programok megtalálásában, másrészt sokan inkább az írott, kézbe fogható, lapozgatható tájékoztatást kedvelik jobban, hozzáteszem, én is.
Aranyos volt a Nagykörúton sétálva szinte minden második ember kezében ezt a füzetecskét látni, amint éppen bogarásznak valamit benne, vagy erőteljes lépésekkel igyekeznek a következő célt elérni időre.

Az épületek vagy teljesen, vagy nagyrészt renováltak, gondolom ezért is szerettek volna dicsekedni a lakóhelyükkel a tulajdonosok. Nagyon szépen, a többségében igényesen felújították a bejáratot, a lépcsőházakat, folyosókat, gangokat, korlátokat, és még számtalan, fel nem sorolható dolgot.
Az viszont nagyon zavaró volt, hogy a vezetékeket - még ha csatornában vezetve is, de néhol lógva a falon - nem rejtették el. A bejáratnál kukák fogadtak megfelelő tároló hiányában, és a patinás épületekben is a tipikus házgyári levelesládába botlottál.


Ez persze semmit sem vett el az élményből, csupán egy kis odafigyeléssel, és gondolom a nem kis pénzbe kerülő műemléki felújításkor a teljes összeg hányadának felhasználásával akár tökéletes megoldást is találhattak volna ezekre. De még így is óriási kincs mellett megyünk el nap mint nap, anélkül, hogy akár sejtenénk ezt.


Nem is beszélve a lehetőségről, amit a turizmusba való bekapcsolásuk jelentene, hiszen így a lakóközösség is juthatna némi pénzhez az értékek megőrzésére, az oda látogatók pedig vihetnék jó hírünket szerte szét a világba. Úgy gondolom, ránk férne.




Szóval rajta, jövőre ne hagyd ki ezt a lehetőséget, időben tedd szabaddá a meghirdetett napokra magadat, és kezdj neki a szervezésnek, hogy minél több csodában lehessen részed.




További képek az egyes helyekről:
Ferenc-körút 3. sz.

Ferenc-körút 5. sz.

Ferenc-körút 28. sz.

Rákóczi-tér 4-5. sz.

Rákóczi-tér 11. sz.

Teréz-körút 22. sz.

Teréz-körút 28. sz.

Teréz-körút 33. sz.

Dandár Gyógyfürdő

A valamikori tisztasági fürdők közül az első kádfürdő státuszból nőtte ki magát gyógyfürdővé a Dandár. Vize a Gellért fürdőével vetekszik.
Tájékozódási pontként a Zwack Unicumot, annak is a Dandár utcai múzeumát tudnám megadni, könnyen megtalálható, a Soroksári úttól pár száz méterre van.

Nem túl rég esett át felújításon, ami igen jól sikeredett, csupán egy-két régi hangulatot idéző elem eltűnését sajnálom. Ilyen a belső medencéknél a fa borítás, bár ezt még megértem, ezek karbantartása biztosan nehézkes, sokba kerül. Viszont a medencék oldalfalán lévő táblácskák megmaradhattak volna. Ilyen feliratokat olvashattál: "A medencében szappanozni tilos!", vagy "A medencében pancsolni tilos!".

Mindegy, ez legyen a legnagyobb baj, cserében van szép csempeborítás,
hangulatos szauna az alagsorban, egészen jól kialakított koedukált öltöző, és ami a lényeg, szép kültéri medencét is építettek.

A beltéri, és a kültéri medencékből is kettő van, egy 36, és egy 38 fokos. A víz mindig tiszta, eddig sohasem volt akkora tömeg ottjártamkor, hogy zavaró lenne. A népes törzsközönség már kialakította azt a rendet, mely a zavartalan fürdőzést biztosítja, így kényelmesen áztathatod magad.

Azért maradt még kettő kádfürdő, és egy szénsavas is, van víz alatti vízsugármasszázs, orvosi gyógy-, valamint frissítőmasszázs. A masszőrök képzettek, kivétel nélkül profi módon megdolgozzák az izmaidat. Egy a gond, a masszázs után nem aludhatsz egy cseppet, pedig annyira ellazul az ember, hogy bizony jól esne egy kis szundikálás utána.

A belépő alapból a beltériekre érvényes, a kültérihez kiegészítő jegyet kell venni, de még így is a legolcsóbb termálvizes fürdő egész Budapesten.

A beléptetés, illetve az egyes szolgáltatások igénybe vételét órán rögzítik, a szekrényt is azzal zárhatod, nyithatod. Kétféle szekrény van, a nagyobban biztosan elfér mindened.

Sajnos a büfét bezárták, remélem egyszer valaki feléleszti.

Amennyiben olcsón, kényelmesen, tiszta, kulturált körülmények között akarsz lazulásképpen áztatni, úgy melegen ajánlom a Dandárt, nem fogsz csalódni benne.