Amennyiben úgy gondolod, hogy jövőre érdekelne a
BUDAPEST100 aktuális programja, akkor ez az írás Neked szól.
Neked szól mégpedig azért, hogy okulj belőle, könnyebben eligazodhass a programok között, jól
szervezd meg az egy, vagy két napot, hiszen látnivaló volt, van, lesz bőven. Már harmadik éve keresem fel a meghírdetett épületek egy részét (csekély hányadát), egyre jobban megy a szervezés (már mint részemről), de van még hová fejlődnöm.
Elsőnek szívből gratulálok a szervező csapatnak, hiszen minden évben kiváló programokat állítottak össze, másodjára, de talán ez is elsőként, a lelkes kalauzolóknak, főleg az idegenvezetést a saját házukban vállalóknak, akik szabadidejüket feláldozva, lelkesen, profi módon készültek fel a vendégek fogadására, sokszor házi süteményekkel, innivalókkal, képekkel, dokumentumokkal, sztorikkal.
Nagyon jó ötlet volt a 100 éves házak bemutatása után a tematikus program, az
idén a rakpart volt a téma. Nekem csak a pesti oldal pár helyét sikerült megnéznem - mindjárt mondom miért,- úgy 6 órás túra alatt. Nagyon csábító ajánlatok voltak a budai oldalon is, de majd egyszer...
Ahogy mondtam, van némi rutinom a szervezésben, végül is sikerült, de nem igazán úgy, ahogy eredetileg elképzeltem.
Elsőként megnéztem a Bp100 weboldalán az ajánlatokat, kiválasztottam a nekem tetszőket, névvel, címmel, a ház weboldalával és a szombati, illetve vasárnapi túra, bemutató időpontokkal készítettem egy listát. A kiválasztásnál nagy segítség volt az adott épületet bemutató oldal, ahol röviden ismertetik a történetét, valamint néhány kép alapján eldöntheted, megfogott-e az épület, vagy sem. Így azért szűkült a lista, de még mindig rengeteg maradt benne.
Megpróbáltam egy útvonalra felfűzni a megnézni valókat, de ekkor jött az ütemezési gond. Kötött időpontokban van vezetés általában, plusz két épület meglátogatása között kell hagyni időt a közlekedésre, ezért kissé átalakult a lista.
Most jött a legkomolyabb megoldandó feladat, jelentkezés a regisztrációhoz kötött programokra.
Okulva a múlt évből, folyamatosan figyeltem a regisztációs lehetőség kezdetét. Volt ahová elektronikus levelet kellett küldeni, volt ahová a Facebookon jelentkezhettél, de volt ahová jegyet kellett venned, igaz 0 forintért.
Kezdem a leveles módszerrel. Az általam kinézett helyre, a Vigadóhoz, a késő esti "regisztráció hamarosan" állapotból reggelre a "minden hely betelt"-re jutottam el. Levelemre azt a választ kapta, hogyha valaki visszamondja, akkor értesítenek, hát nem. Arról nem is beszélve, hogy egy sikeres, későn beeső regisztráció a feje tetejére állítja a kész tervet, így ez alapján erről le is mondtam.
A Facebookon picit nehézkes volt eljutni a regisztrációs lehetőséghez, de sikerült, viszont erről visszajelzést nem kaptam. Mindegy, sikeresnek tekintettem. Ez volt a Fogadalmi templom.
A jegyvásárlásra a Kossuth gőzös felkeresésekor került sor igen hosszadalmas keresgélés után. Nem tarom magam analfabétának az internetes bolyongásban, de most párszor elakadtam. Csak próbaképpen indultam neki a jegyvásárlásnak, mert nem volt egyértelmű, hogy ez a regisztráció. Sikerült is 0 forintért vennem egy jegyet, de mi ketten mentünk volna, kettőt meg nem lehetett venni, plusz elnéztem a dátumot, így gondoltam, levelet írok arra a címre, ami a jegyvásárlásnál mint információs cím szerepelt. Kértem a dátum módosítását és két fő figyelembe vételét. Válasz még most sincs, most meg már egyébként is minek, így semmisnek vettem ezt a programot is.
Persze mindezek a már késznek tűnő lista újragondolását, újraírását eredményezték.
Végül is egy kötött idejü program maradt, a Fogadalmi templomé, ehhez kellett a többit igazítani.
Ekkor már "csak" a túravezetések kezdő időpontjainak összehangolása maradt, figyelembe véve azok időtartamát, valamint az egyik helyről a másikra jutás időigényét. Egy csepp felesleges szaladgálással azért sikerült összeállítani a tervet, ami azután már gördülékenyen teljesíthető volt.
Most jön a lényeg, amiket megnéztünk (persze nem ebben a sorrendben).
A Közraktár utcában három ház került sorra, amiből kettő igazából összetartozott.
A
10. szám Mai Manó bérháza volt. Ez csak érdekesség, ami valóban érdekes, megtudhattuk, hogyan működött egy bérház a múlt század elején, hogyan vészelték át a háborút, '56-ot, a társbérletet, a rendszerváltást.
A
12-es szám "a" és "b" részből áll egy valamikori utca két oldalán, egymásnak tükörképet mutatva.
Ezért mindkét ház belső udvara úgy nézett ki, mintha félbevágták volna. Ennek az volt az oka, hogy mindenki utcára néző lakást kívánt, ezt oldották meg így.
Elmondásuk szerint a lakásokban Zsolnay csempék voltak a fürdőszobában és a konyhában, illetve a lépcsőházban is. A lakásbéliekből néhány megmentett bemutató darabot nézhettünk meg, az "a" épületben a lépcsőházban még megmaradtak az eredetiek. Sajnos csempekályhák a felújítás vesztesei voltak.
Nagyon meglepett, milyen gondosan tervezték meg az épületet funkcionálisan.
Mivel egy tisztes polgári családhoz a cseléd hozzátartozott, többnyire családtagként, így az ő munkájukhoz igazították a cselédlépcsőt, felszerelve szintenként külön WC-vel, és külön lift szállította a fűtőanyagokat, a szenet és a fát.
A rendről és a tisztaságról pedig a házmester gondoskodott, akinek a liftpénz mindig járt, valamint 11 utána kapupénz, mert a kaput ekkor zárták. Sok-sok apró történetből nekem úgy tűnt, a bérbeadó elemi érdeke volt, hogy figyeljen a bérlők igényeire, azokat akceptálja.
Következő célpont a
Corvinus, vagy
Közgáz, illetve Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem.
Ott egy hallgató kalauzolt végig az
épületen, ismertetve az épület, az egyetem történetét, megmutatva az érdekesebb helyeket, köztük a rektori konferenciatermet, ahová "halandó" egyébként nem tehetné be a lábát.
A
Budapesti Piarista Gimnázium ami pár éve
ünnepelte fenállásának 300. éfrodulóját, több tanulsággal is szolgált. Egyrészt azzal, hogy már akkoriban (vagy még akkor?) milyen fontos volt az oktatás, hiszen a piaristákat a pesti önkormányzat kérte fel egy gimnázium alapítására, amihez megfelelő épületet is biztosított, valamint biztos járadékot a költségek fedezetére.
Amikor a városegyesítés után megindult a nagyszabású építkezés, és az iskolaépületet bontásra ítélték, akkor jelölték ki a jelenlegi helyét, egy L alakú új, impozáns épület megépítésére. A viszonylag hosszas tervezés és az engedély megadásának a feltétele az impozáns jelleg volt(!). A legutóbbi bővítés az udvarban egy különálló épület, a tornaterem, és a tetején az iskolaudvar kialakítása. Igen jól sikerült. A kalauzoló igazgatóhelyettes úr (aki tanár és szerzetes is egyben) és a két tanítvány szavaiból nyilvánvaló volt, hogy az ott folyó oktatás jó kezekben van. Ja, és többek között tanulójuk volt Erdő Péter bíboros is,
számtalan neves személyiség kiséretében.
Minden tekintetben a
csúcspont a nemrég felújított
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébániatemplom és annak altemploma volt a
Március 15. téren.
Nem is tudnék mit mondani erről, egyrészt a megfelelő szavak hiányában, másrészt a kiváló idegenvezetés során kapott ismeretek számossága miatt, így nem marad más hátra, fel kell egyszer keresni. Úgyis nyitott a turisták, a látogatók számára. Miseidőben a hatás másabb, ekkor is felkereshető, valamint a rendszeresen tartott
orgona és kórus koncertek alatt is. Fel kell keresni!
Amennyiben lemaradtál az idei programokról, akkor jövőre feltétlenül számolj vele, feledhetetlen élményekben lesz részed, megéri.
További képeket ezekben az albumokban találsz:
Ezt a gyöngyszemet (is) csak véletlenül találtam meg a térképen valamit keresgélve.
A földszint részen túl (erről később mesélek) van egy alagsori és egy emeleti kiállítási terület.
Nagy előnye a helynek még, és ez általában érvényes, hogy testközelből szemlélhetsz meg mindent, nincsenek zavaró korlátok.
Az emeleten már a valamikori lakások egyes helyiségeinek berendezési tárgyaival találkozhatsz.
Megiserhetsz egy valamikori hálószobát, egy étkezőt, különböző ülőalkalmatosságokat és persze számtalan tükröt, kicsit és nagyot, porcelán díszeket, meg még sok minden mást.
Csodálatos, mindennapos használatra szánt kerámiákat láthasz, úgy mint egy mosakodó szett, egy cserépkályha mellett álló hamugyüjtő, tálaló, szobor, falidísz, óra, és még hosszasan sorolhatnám.
Mindezek túl a falakon festmények és grafikák garmadája.
Most pedig a földszintről.
