Vadrózsa étterem - Buda

Véletlenül akadtam rá, pontosabban felhívták a figyelmemet erre a csodálatos étteremre, ami a Vérhalom tér  közelében, egy mellékutcában elrejtve található.

Valaha Szőke Szakáll nyári rezidenciája volt, amiből manapság főleg a belső, a polgári pompa megőrzése a fontos.

A csodálatos környezethez - amit egyelőre télen volt alkalmam megnézni - professzionális vendéglátás is társul, így ez a párosítás Lázár Chef támogatásával feledhetetlen élményt nyújt.

Több terem is rendelkezésre áll a vendéglátásra, amiket a foglaltság függvényében használnak ki.

Részemről kerti teraszra néző a földszinti éttermi rész nyerte meg leginkább a tetszésemet, főleg a csodálatos faberakásos mennyezettel, és a hatalmas, díszes üvegcsillárral.

Gondolom nyáron még inkább lenyűgöző lehet, amikor a teraszt is belakják és az arra nyíló ajtók is kitárva engedik be a nyári napsugarat, szellőt.



A földszinten még egy másik, kevésbé gazdagon díszített étterem és a télikert található.

Az emeleti rész gyöngyszeme a könyvtárnak nevezett különterem, a hozzá tartozó terasszal.




Most pedig az étkekről pár szót.
Pontosabban a terítékről, ami már üresen is megnyeri a tetszésedet. Egyszerű, nem hivalkodó de elegáns, szintén a hozzáértésről árulkodik.

Tél lévén téli hangulatú étkeket próbáltam ki.
Szilvaleves volt az első, amiben nem csak a harmonikus ízesítés, fűszerezés, a szokásos mandulapehely, hanem a marcipánnal töltött szilva volt a különlegesség. Végül is a marcipán mandula része abszolút nem idegen a gyümölcslevesektől.



A főétel már a látványával is megfogott, amit csak megerősített az ízek harmóniája, a hús porhanyóssága.

Ez pedig a francia kacsamell portóiban párolt körtével, gesztenyével és naranccsal volt.


Nem maradt más hátra, mint a desszert, ami szintén a téli hangulatot árasztotta, a mézeskalács szuflé marcipán öntettel. Tökéletes íz, tökéletes állag.

Persze az egész lezárására mi lenne alkalmasabb, mint egy finom, aromás kávé.

Nem mondom, illetve a leírtakból azért már sejthető, hogy nem egy közepes árfekvésű étterem, viszont vannak olyan nevezetes napok, amik megérdemlik a hely adta kényeztetést. Rajta, keresd fel, tapasztald meg!

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főépülete

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főépülete az egykori Wenckheim-palotában található, a palota negyedben.

Teljesen véletlenül fedeztem fel ezt a csodálatos helyet. Egy program szervezésekor néztem meg, mi is található e gyönyörű épületben, és láss csodát, egy könyvtár. A térkép által megmutatott kép egyből megfogott, akkor határoztam el, fel kell fedezni ezt a rejtett kincset.

Léteznek szervezett épület bemutató túrák is, de azok annyira népszerűek, hogy jóval előre intézkedned kell, mert hamar betelik a létszámkeret.


Így - a szabadnap adta kötöttség miatt - maradt a drágább megoldás, be kellett iratkozni a könyvtárba. A felfedező túra után bizton állíthatom, megérte, főleg, hogy egy évig bármikor felkereshetem újra, élvezhetem a meseszép környezetet, akár még olvashatok is a szebbnél szebb olvasótermek egyikében.


Már a belépéskor lenyűgöz az aula hatalmas, díszer tere, és a földszinten található kávézó is impozáns.

A kibővített épület új szárnyában modern olvasótermeket találhatsz, a palotában is, ameddig - az önmagában is mutatós lépcsőházban - fel nem érsz a 4. szintre, ahol jobbra fordulva el nem éred a "Bölcseleti olvasótermet".

Egyik ámulatból a másikba estem. A bejárati ajtó, a míves zárszerkezet, a faberakásos mennyezet, a faragott csigalépcső, a csillár, a kandalló, előtte kényelmes fotelokkal szinte a múltba repít vissza, amikor itt még a gróf élte napjait a pesti tartózkodása során.




Tovább haladva sem csökken az ámulat, szebbnél-szebb termeken haladsz tovább.



Érdemes felefelé is nézni, nem csak a csillárok, hanem a mennyezet díszítése és további faberakások miatt.

Amennyiben van időd várni, akkor jelentkezz egy túrára időben, de beiratkozva a szédületes látványon túl egy évig élvezheted a hatalmas tudásanyagot, amit itt összegyűjtöttek.
Szóval ne késlekedj!

Tata - Angolpark és a Fényes Tanösvény

Tatai kirándulásom két utolsó állomása, melyek akár több órás programot is adhatnak, az Angolpark, vagy Angolkert, és a Fényes Tanösvény.

Az Angolpark (maradok ennél) a Cseke-tó mellet kialakított liget, sok-sok látnivalóval.

Ezek jó része mű, azaz műrom, műbarlang, műmecset, de mindegyik kiváló alkotás.

A műrom köveinek jó része egy régi apátságból származik, így a mű- csak félig-meddig igaz.

Önmagában a parkban való séta felüdítő, főleg a nagy melegben, de számtalan nézelődnivaló akad.
A tó pedig horgászásra is alkalmas, amennyiben erre támad kedved.


A sok mű mellett két "igazi" épületet találsz, az egyik a kiskastély, vagy nyári lak. Az elhelyezése impozáns, a terasza nem különben, ahol a már régóta meglévő szabadtéri színpad előadásait csodálhatod, illetve a most már modernebb székekkel kialakított nézőteret veheted igénybe. Bár ezek a székek kicsit kilógnak a park stílusából...

A kastélyban időszaki kiállításokat rendeznek, de a nélkül is érdemes megnézni a belső kialakítását, a kör alaku fogadó termet, a míves lépcsőt, a falfestés maradványait.

A kiskastély mellett található egy kisebb, a valamikori kiszolgáló épület, ahol most a helyi mesterek kézműves termékeit veheted meg.


Tovább sétálva elérsz a Pálmaházhoz, bármelyik pálmaház megirigyelhetné a kinézetét. Jelenleg rendezvényeket szerveznek ide, bár egy valódi pálmaháznak jobban örülnék, de az csak vinné a pénzt, ez meg hozza. Ki tudja, mi a jobb?






A Fényes tanösvény is kiváló, csak találd meg. Nem egyszerű, navigációra ne hagyatkozz, legalább is ne ezen a néven keresd, hanem add meg a Fényes Fürdőt, mint célállomást.

A sorompónál balra egy keskeny, rövidke úton eléred a bejáratot, a látogató központot. Ott ne számíts térképre, hogy merre mehetsz, maximum a falra rögzített fénymásolaton mutatják meg az útvonalakat. Igaz, eltévedni nem tudsz, és mindegy, hogy jobbra, vagy balra kezded a körutat.

Azt azért nem értem, hogy - bár láthatóan sokat költöttek Tatás tájékoztató táblákra - ilyen általános eligazítóra, merre van a vár, a tanösvény, stb., miért nem jutott, vagy nem gondoltak rá?

A tanösvénynél pedig a térkép hiányát végképp nem értem. Akár egy, a megmutatotthoz hasonló fénymásolat is jó lehetne... Mindegy, ez legyen a legnagyobb gond.

A pallókon végig haladva betekintést nyerhetsz, milyen mocsaras vidék lehetett valaha Tata és környéke. A hatalmas tömegben feltörő karsztvíz miatt kristálytiszta a mocsár, így az élővilága is jól látható. Csodálatosak a mocsarat kedvelő növények, a vízi liliomok erdeje, minden lenyűgöző.

Nagyjából fél úton pedigg egy cseppnyi kilátóról szemlélheted, hogyan hódítja vissza a víz a fáktól a területet.


A Tatáról írtakat megtalálod a korábbi bejegyzésekben, az első és második részben.

Tatai (Öreg)-tó, a vár, és a hotel

A tatai Öreg-tavat körülölelő sétány, illetve közvetlen környéke számtalan látnivalót kínál, lehetőséget ad a kikapcsolódásra. Ha csak sétálgatsz, nézelődsz, időnként megpihensz a padok egyikén, máris frissült erővel folytathatod utadat.



A belvárosból a tó felé tartva megcsodálhatod az egyetlen szög nélkül összeállított haranglábat, a kapucinus templomot, és jó pár valamikori vízi malmot, amik egy része manapság már más funkciót tölt be, illetve felújításra, hasznosításra vár.

Akár a Tóparti Halászcsárdától indulsz a Lovarda felé, vagy vissza, mindig láthatod a várat, minden szögből más-más képét mutatja az őt körül vevő növények függvényében.

A várat (is) szépen rendbehozták, mind kívülről, mind belülről mutatós. Érdemes megnézni a tó felöl, körbe járni, de megkerülve a hídon is megközelíteni.




Egyedül a kiállításokkal, azok tartalmával nem voltam megelégedve. A kőtár még rendben van, de a termekben az volt az érzésem, hogy mindegy mivel, csak töltsék ki. Egy ilyen patinás hely ettől értékesebb kiállítást is megérdemelne.




A várból a romokat szemlélve sejtésed lehet az építmény valamikori méretére, a várfalról letekintve pedig a várárokról kapsz képet, illetve távolabbról megszemlélheted a híres platánt, mellette a nevét viselő éttermet, illetve vendégházat.



Most pedig néhány szó a szállásról, Magyarország legrégebben működő szállodájáról (eredetileg persze vendégfogadó volt az eredeti épület), a Kristály Imperial 
Hotelről.

Azon túl, hogy a felújítás során megőrizték a patinás jellegét - visszatükröződik az elegancia a terekben, a szobákban, óriási előnye a központi elhelyezkedése.


A folyósók gyönyörűek, a szobák számozása eredeti, különösen impozáns a szobaszámok felé elhelyezett egy-egy szál vörös rózsa.

Minden fordulóban találsz valamilyen díszítést, installációt, minden sarkot egyedien, ízlésesen berendeztek. A falakon található képek bemutatják Tata múlbéli emlékeit képeslap másolatokkal, fényképekkel, grafikákkal. Már ezek felfedezésével, szemlélésével is órákat eltölthetsz.

A wellness részleg természetesen új a régi épületrészben.

Megtalálsz itt mindent, ami ehhez a fogalomhoz kötődik: gőzkabin, hagyományos (finn), és infra szauna, tepidárium (aromaterápiával és padlófűtéssel ellátott regeneráló helyiség), sókamra, jacuzzi, valamint pici, de elégséges úszómedence, időnként ellenáramos vízzel.

Kellemes ágyak biztosítják a megfáradt testnek a pihenést.



Minden részletében ízlésesen berendezett része ez is a szállodának, a nyitva tartási időben itt biztosan nem fogsz unatkozni a már felsorolt számtalan lehetőséget kihasználva.
Nem is beszélve arról, hogy a jacuzziban és az úszómedencében bármennyi időt eltölthetsz passzívan és aktívan is.

Elovashatod még az előző, Tatáról szóló bejegyzésemet, illetve folyt. köv.