Kastélyhotel Sasvár

Mivel ott nőttem fel, ezért nekem a Bükk az első, a legszebb, de azért a Mátra sem kutya.
Látogass el tehát a Mátrába, a Tarna patak völgyében fekvő Parádsasvárra, ott is keresd fel a Kastélyhotel Sasvárt, és ha megtaláltad, akkor tölts is el ott egy pár napot. Megéri. Előre bocsájtom, nem olcsó, de különböző akciókban kedvező áron is eltölthetsz ott egy kis időt.

Egy cseppet speciális helyzetben voltunk, mert odafelé menet szépen esett a hó, másnap hétágra sütött a nap az akkor úgy félméteres hóra, majd harmadnap, hazafelé újfent hóesésben utazhattunk. Ezt azért írtam le, mert a csodálatos táj, a fenséges kastély mellett a hó tovább fokozta a hatást.

 A kastélyt csodálatosan felújították, valamikori fényében ragyog, de belépve is egyből megfog az elegancia, a kiválóságot tükröző megjelenés.

 Bármerre jársz, a folyósón, a lépcsőházban, a társalgókban, olyan érzésed támad, mintha egy gróf meghívásának eleget téve keveredtél volna ebbe a lenyűgöző környezetbe, mintha ma is a tulajdonos család itt élné mindennapjait.

Három órától foglalhatod el a szobádat, mi már kettőre odaértünk, így volt idő megismerkedni a kastély rejtelmeivel. A szívélyes személyzet is segített ebben. A recepciós kérés nélkül ajánlotta a programokat, mit is tehetnénk az egy órányi idő alatt.

Először is felkaptattunk a kilátóba, ami a kastély sarkában magasodik a táj fölé. Egy kör alakú lépcsőházban jó pár csigalépcsőt megjárva szédületes látvány fogadott, persze - mint írtam is - a hónak köszönhetően.

A kilátóként szolgáló toronyban csodálatos és persze korhű szalonokat találhatunk, néhol sakkal, néhol billiárddal, vagy társasjátékokkal, így akár egy népesebb társaság közös foglalatosságához is kitünő környezetet biztosítva.

Van egy - egyébként zárt - szabaduló szoba, amit bárki kibérelhet kettőtől hét főig. Ezt nem ismertük meg közelebbről.

A három szárnyból álló épületkomplexum minden szeglete elérhető egy föld alatti folyósón keresztül, így hidegben, vagy esetleg kellemetlen időjárási viszonyok között is kellemes környezetben éred el az éttermet, vagy a wellness központot.

Az étterem sem marad el a többi helyiségtől. Az ételek ízletesek, változatosak, esetenként különlegesebben elkészített, egyébkényt szokványos ételt is felszolgálnak.
Nap közben pedig a kávézósarokban pihenheted ki az üdülésed fáradalmait, közben a friss sajtót olvasva.

Nem ragozom tovább, hiszen ezer oldalnál vagy fotónál is többet jelent a személyes élmény. Garantálom, hogy el leszel varázsolva!

Vadrózsa étterem - Buda

Véletlenül akadtam rá, pontosabban felhívták a figyelmemet erre a csodálatos étteremre, ami a Vérhalom tér  közelében, egy mellékutcában elrejtve található.

Valaha Szőke Szakáll nyári rezidenciája volt, amiből manapság főleg a belső, a polgári pompa megőrzése a fontos.

A csodálatos környezethez - amit egyelőre télen volt alkalmam megnézni - professzionális vendéglátás is társul, így ez a párosítás Lázár Chef támogatásával feledhetetlen élményt nyújt.

Több terem is rendelkezésre áll a vendéglátásra, amiket a foglaltság függvényében használnak ki.

Részemről kerti teraszra néző a földszinti éttermi rész nyerte meg leginkább a tetszésemet, főleg a csodálatos faberakásos mennyezettel, és a hatalmas, díszes üvegcsillárral.

Gondolom nyáron még inkább lenyűgöző lehet, amikor a teraszt is belakják és az arra nyíló ajtók is kitárva engedik be a nyári napsugarat, szellőt.



A földszinten még egy másik, kevésbé gazdagon díszített étterem és a télikert található.

Az emeleti rész gyöngyszeme a könyvtárnak nevezett különterem, a hozzá tartozó terasszal.




Most pedig az étkekről pár szót.
Pontosabban a terítékről, ami már üresen is megnyeri a tetszésedet. Egyszerű, nem hivalkodó de elegáns, szintén a hozzáértésről árulkodik.

Tél lévén téli hangulatú étkeket próbáltam ki.
Szilvaleves volt az első, amiben nem csak a harmonikus ízesítés, fűszerezés, a szokásos mandulapehely, hanem a marcipánnal töltött szilva volt a különlegesség. Végül is a marcipán mandula része abszolút nem idegen a gyümölcslevesektől.



A főétel már a látványával is megfogott, amit csak megerősített az ízek harmóniája, a hús porhanyóssága.

Ez pedig a francia kacsamell portóiban párolt körtével, gesztenyével és naranccsal volt.


Nem maradt más hátra, mint a desszert, ami szintén a téli hangulatot árasztotta, a mézeskalács szuflé marcipán öntettel. Tökéletes íz, tökéletes állag.

Persze az egész lezárására mi lenne alkalmasabb, mint egy finom, aromás kávé.

Nem mondom, illetve a leírtakból azért már sejthető, hogy nem egy közepes árfekvésű étterem, viszont vannak olyan nevezetes napok, amik megérdemlik a hely adta kényeztetést. Rajta, keresd fel, tapasztald meg!

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főépülete

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főépülete az egykori Wenckheim-palotában található, a palota negyedben.

Teljesen véletlenül fedeztem fel ezt a csodálatos helyet. Egy program szervezésekor néztem meg, mi is található e gyönyörű épületben, és láss csodát, egy könyvtár. A térkép által megmutatott kép egyből megfogott, akkor határoztam el, fel kell fedezni ezt a rejtett kincset.

Léteznek szervezett épület bemutató túrák is, de azok annyira népszerűek, hogy jóval előre intézkedned kell, mert hamar betelik a létszámkeret.


Így - a szabadnap adta kötöttség miatt - maradt a drágább megoldás, be kellett iratkozni a könyvtárba. A felfedező túra után bizton állíthatom, megérte, főleg, hogy egy évig bármikor felkereshetem újra, élvezhetem a meseszép környezetet, akár még olvashatok is a szebbnél szebb olvasótermek egyikében.


Már a belépéskor lenyűgöz az aula hatalmas, díszer tere, és a földszinten található kávézó is impozáns.

A kibővített épület új szárnyában modern olvasótermeket találhatsz, a palotában is, ameddig - az önmagában is mutatós lépcsőházban - fel nem érsz a 4. szintre, ahol jobbra fordulva el nem éred a "Bölcseleti olvasótermet".

Egyik ámulatból a másikba estem. A bejárati ajtó, a míves zárszerkezet, a faberakásos mennyezet, a faragott csigalépcső, a csillár, a kandalló, előtte kényelmes fotelokkal szinte a múltba repít vissza, amikor itt még a gróf élte napjait a pesti tartózkodása során.




Tovább haladva sem csökken az ámulat, szebbnél-szebb termeken haladsz tovább.



Érdemes felefelé is nézni, nem csak a csillárok, hanem a mennyezet díszítése és további faberakások miatt.

Amennyiben van időd várni, akkor jelentkezz egy túrára időben, de beiratkozva a szédületes látványon túl egy évig élvezheted a hatalmas tudásanyagot, amit itt összegyűjtöttek.
Szóval ne késlekedj!

Tata - Angolpark és a Fényes Tanösvény

Tatai kirándulásom két utolsó állomása, melyek akár több órás programot is adhatnak, az Angolpark, vagy Angolkert, és a Fényes Tanösvény.

Az Angolpark (maradok ennél) a Cseke-tó mellet kialakított liget, sok-sok látnivalóval.

Ezek jó része mű, azaz műrom, műbarlang, műmecset, de mindegyik kiváló alkotás.

A műrom köveinek jó része egy régi apátságból származik, így a mű- csak félig-meddig igaz.

Önmagában a parkban való séta felüdítő, főleg a nagy melegben, de számtalan nézelődnivaló akad.
A tó pedig horgászásra is alkalmas, amennyiben erre támad kedved.


A sok mű mellett két "igazi" épületet találsz, az egyik a kiskastély, vagy nyári lak. Az elhelyezése impozáns, a terasza nem különben, ahol a már régóta meglévő szabadtéri színpad előadásait csodálhatod, illetve a most már modernebb székekkel kialakított nézőteret veheted igénybe. Bár ezek a székek kicsit kilógnak a park stílusából...

A kastélyban időszaki kiállításokat rendeznek, de a nélkül is érdemes megnézni a belső kialakítását, a kör alaku fogadó termet, a míves lépcsőt, a falfestés maradványait.

A kiskastély mellett található egy kisebb, a valamikori kiszolgáló épület, ahol most a helyi mesterek kézműves termékeit veheted meg.


Tovább sétálva elérsz a Pálmaházhoz, bármelyik pálmaház megirigyelhetné a kinézetét. Jelenleg rendezvényeket szerveznek ide, bár egy valódi pálmaháznak jobban örülnék, de az csak vinné a pénzt, ez meg hozza. Ki tudja, mi a jobb?






A Fényes tanösvény is kiváló, csak találd meg. Nem egyszerű, navigációra ne hagyatkozz, legalább is ne ezen a néven keresd, hanem add meg a Fényes Fürdőt, mint célállomást.

A sorompónál balra egy keskeny, rövidke úton eléred a bejáratot, a látogató központot. Ott ne számíts térképre, hogy merre mehetsz, maximum a falra rögzített fénymásolaton mutatják meg az útvonalakat. Igaz, eltévedni nem tudsz, és mindegy, hogy jobbra, vagy balra kezded a körutat.

Azt azért nem értem, hogy - bár láthatóan sokat költöttek Tatás tájékoztató táblákra - ilyen általános eligazítóra, merre van a vár, a tanösvény, stb., miért nem jutott, vagy nem gondoltak rá?

A tanösvénynél pedig a térkép hiányát végképp nem értem. Akár egy, a megmutatotthoz hasonló fénymásolat is jó lehetne... Mindegy, ez legyen a legnagyobb gond.

A pallókon végig haladva betekintést nyerhetsz, milyen mocsaras vidék lehetett valaha Tata és környéke. A hatalmas tömegben feltörő karsztvíz miatt kristálytiszta a mocsár, így az élővilága is jól látható. Csodálatosak a mocsarat kedvelő növények, a vízi liliomok erdeje, minden lenyűgöző.

Nagyjából fél úton pedigg egy cseppnyi kilátóról szemlélheted, hogyan hódítja vissza a víz a fáktól a területet.


A Tatáról írtakat megtalálod a korábbi bejegyzésekben, az első és második részben.