Váci Ártéri Tanösvény

A Váci Ártéri Tanösvény mivel rajta van a Google Térképen, így könnyen megtalálható, de koordináták segítségével is elérheted (47° 46' 0.7428" N, 19° 8' 4.9668" E).

A tanösvény előtt egy hatalmas parkoló áll a rendelkezésedre, kizárt, hogy ne legyen helyed. A parkolótól a kerékpár úton haladj dél felé, egy-két kanyar után meglátod a bejáratot. Azaz, csak sejteni lehet, mert a bejáratot jelző kapu bentebb van (200 méterre talán), de egy hatalmas, majd kétméteres fatönk útba igazít.

Innen indulhat a felfedezés. Már az elején figyelmeztetnek, hogy az ösvény felújítás alatt (ki, mikor, mikorra?). Ezt vedd is komolyan, mert a pallósor kissé elhasználódott, esetenként hiányos, korhadt. Így, ha gyermekkel akarod bejárni, semmiféleképpen ne engedd előre, mert könnyen a vízből kell majd kihalásznod, de felnőttként sem árt az óvatosság.

Ettől eltekintve nagyon szép élményben lesz részed, mert a víz felett járva olyan helyekre jutsz el, ahová egyébként nem sok esélyed lenne.

Nagyon érdekes a növényzet, az itt-ott korhadó fák, némelyik már meg is adta magát, eldőlt (még a pallót szegélyező korlátra is), méterről-méterre változatos kép tárul eléd. A kirándulás vége egy nádas, de itt is mélyen behatolhatsz a nádrengetegbe, különösebb kockázat nélkül. A nádasban zsákutcába futsz, ezért ugyanazon az úton távozol, ahol eddig is jártál, viszont egész más szemszögből láthatod az eddig megtekintetteket, megéri visszamenni (meg más választásod nemigen van...).

Szóval Vácot járva szánd rá azt fél, vagy egy órát, maradandó és igen szép emlékben lesz részed!

Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum valamint a Kéhli Vendéglő

Óbuda egy szeglete igencsak meglepetést okozhat Neked, kedves olvasó, ha felkeresed.

Ez a viszonylag kis terület az Árpád híd budai hídfője mellett, a híd miatt kissé el is szakítva a nyüzsgő világtól - e miatt a közelmúltat igen jól szemléltetve - az Óbudai Társaskör által elnevezett Krúdy-negyed.


Részemről két kimagasló helyet kerestem fel, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumot, majd a közelében lévő Kéhli Vendéglőt (de erről majd később).



Kezdem a múzeummal.


Az állandó kiállítása lenyűgöző. Ahogy haladsz sorjában a folyósókon, a termeken, más és más boltot találsz igen szépen, gazdagon berendezve, bábukkal szemlélteve a bolt jellegéhez tartozó elárusítókat, öltözetüket.

Az elsőbe belépve majdnem köszöntem is a bábunak, annyira élethű volt.



A sort egy Közért boltja zárja, már ha valakinek mond ez a név valamit a szupermarketek, plázák előtti világról. Ott még a rendelkezésedre állt a kávédaráló mellett mák- és diódaráló is. Persze sokszor meghibásodva, eltömődve, de állt.



A másik része az állandó kiállításnak a vendéglátás századforduló közeli világát, berendezéseit felvonultató részleg.




A szintén szakszerüen elhelyezett tárgyak a kor hangulatából sokat visszaadnak,bár ezt a világot csak képekről, filmekről ismerhetem, de biztos vagyok benne, hogy olyan volt, ahogy bemutatják.


Vannak még időszaki kiállítások is, ezek nem nyerték meg túlságosan a tetszésemet. Egyedül a "Gellért 100" névvel illetet tárlatokban találtam érdekes installációkat a szálloda múltjából.




Még egy csalódás, a Krúdy emlékszobák. Szerény, igen szerény, nem sok személyes tárggyal, itt van még hová fejlődni...

Ha kinézelődted magad, pár lépésnyire megtalálod a Kéhli
Vendéglőt. Itt megpihenhetsz, finom étkeket ehetsz.

Hosszan sorolhatnám, mi minden fogott meg a vendéglőben, azt hiszem, röviden jellemezve is megérted, sejted a mondanivalóm lényegét. A békeidők hangulata, békebeli pincérekkel a leginkább ide kívánkozó szavak.

Az étlapról az "egyszerübb" pörkölttől kezdve, bezárólag a kacsamell párolt káposztával széles választékát találod azon ételeknek, ami a Krúdi novellákból, regényekből ismerősek. Szerencsére nem követik a főzés és tálalás mai, divatos trendjét. Minden az, és úgy néz ki, ami, és ahogy nevezik.


Ízlésemhez a legközelebb a Dzsentri szoba állt legközelebb, de van még számtalan helyiség, kinek mi tetszik jobban. A személyzet olyan, ahogy egy pincért elképzeltem magamban, figyelmes, segítőkész, udvarias, ha kell, visszavonul, ha kell, tanácsot ad.

Felüdülés volt ellátogatni oda, biztosan visszatérek még, főleg, ha a társaság is számomra kedves. Nem tudok ettől jobb élményt elképzelni.

Rajta, próbáld ki Te is!

Hazai Bank

A Hazai Bank - gondolom - nem sokat mond, ha kiegészítem azzal, hogy a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület alapította, nem sokat segítettem, viszont ha azt mondom, hogy a Brit Nagykövetségnek adott korábban otthont, akkor biztosan felrémlik az épület.

A leghitelesebb leírás  a British Embassy valamikori weboldalán található, sok mindent megtudhatsz elolvasva a bejegyzést.

Kivülről nem sokban különbözik a többi palotától, belépve viszont lenyűgöző impozáns belsővel találkozhatsz. Mivel eleve banknak épült, ezért magán viseli a bank gazdagságát, megbízhatóságát szimbolizáló jegyeket.




Szóban nehezen tudnám leírni, milyen is, kevés ahhoz az én szókincsem, ezért helyettem beszéljenek a képek.






Szerencsére a történelmi hányattatás ellenére megmaradtak az eredeti építészeti elemek, és amikor a nagykövetségnek sikerült 25 éves bérleti szerződést kötnie, akkor nekifogott a teljes restaurálásnak, így most szinte minden eredeti fényében látható.

Mikor még nagykövetségként funkcionált, akkor sem járhattál a belső termekben, a polgároknak egy mellékajtón belépve kellett ügyeiket intézni egy erősen elszeparált helyen. A költözés után, a hasznosításra várva adódott ez a lehetőség a Hosszúlépés szervezésében. Ha kíváncsi vagy rá, saját szemeddel akarsz meggyőződni arról amit meg tudtam mutatni, ne késlekedj, jelentkezz egy épületvezetésre.









A séta során nem csak a bank, az épület rejtelmeit ismered meg, "bepillanthatsz" a követség mindennapjaiba, ha csak az elbeszéléseken, a maradványokon keresztül is.

Sőt - bár már üresen, de - a trezor is feltárul előtted. Még egy, amit e séta során tudtam, meg, miért is mackó a páncélszekrény.


A Wertheim által gyártott biztonsági szekrények konkurenciájaként alapított cég berlini volt, és a cégérébe bele is került Berlin szimbóluma a mackó, ami felkerült az ajtókra is. Innen ered tehát a név.



Szóval ne késlekedj, mert ki tudja mi lesz ezzel a fenséges épülettel, bejuthatsz-e valaha...

Chinesische Garten Stuttgart - Qingyin

Bár nem Magyarország, bár nincs központi helyen, bár meg kell küzdened azért, hogy feljuss a kertbe, de megéri. Legalább is jó, ha tudsz róla. Ez a Chinesische Garten Stuttgart.


Télen, hóesés után volt lehetőségem felkeresni, de ez volt talán a legjobb alkalom az ismerkedésre, szerelem első látásra lett belőle.

Egy nemzetközi kertkiállítás része volt valaha, de annyira megkedvelték, hogy a város a mostani helyen építtette újra. Jelenleg a Verschönerungsverein Stuttgart kezelésében van, a látogatáskor "becsületkassza" révén járulhatsz hozzá a kert fenntartásához.




Gondolom más évszakban is legalább ilyen szép minden a kertben, most a fehér hó csodálatos kontúrt adott mindennek, egy mesekertet varázsolt a látogatók szeme elé.



Ahogy beléptél a kapun, mindjárt megszáll a végtelen nyugalom. Csend, béke, harmónia, szépség, ilyen szavak jutnak az eszedbe, és egyszerüen nem tudsz elszakadni ettől a szinte tenyérnyi helytől. Ha másért nem is, de ezért vissza kell térni Stuttgartba. Nézd meg, egyet fogsz érteni velem, ebben biztos vagyok! Azaz bízom benne. Vagyis remélem.