Bajor Gizi Színészmúzeum

 

A Színészmúzeumra egy Latinovits est kapcsán figyeltem fel igazán. Hallottam már róla, egy-egy eseményről a hírek el is jutottak hozzám, de annyira kieső helynek találtam, hogy nem kerestem fel.

A Latinovits emlékkiállítás, valamint annak zárásaként megtartott felolvasó est végképp elcsábított. 

Bár ezen az emlékesten túl vagyunk, de annyit feltétlenül megemlítenék, hogy a szervezés kiváló volt.

Az előadó művészek, név szerint Holl Zsuzsa, Végh Péter felolvasásai a Ködszurkáló, a Verset mondok kötetekből, Latinovits édesanyjához írott leveleiből és néhány kortárs visszaemlékezéseiből felejthetetlen élményt nyújtottak, színesítve Hrutka Róbert dalaival, gitárkiséretével.

Szóval mindezt azért írtam le, mert ez számomra azt mutatja, bátran keress fel bármiféle előadást  a múzeum szervezésében, nem fogsz csalódni benne.

A villa hatalmas, csodálatos, szépen berendezett, informatív.

Különösen tetszett a végig üveges, zárt folyósó a földszinten és az emeleten. 

A földszinti egyik sarkában pedig egy becsületkasszás kávézó található. Nagyon szimpatikus megoldás, remélem jól is működik.

A kertet teljes pompájában nem sikerült megnéznem kora tavasz lévén, de így is mutatós, kellemes hely a pihenésre. Nyáron biztosan visszatérek!

                                  

                                  Ezt a múzeumot javaslom mindenkinek, akit a színházi élet érdekel.

150 éves a Hatvan-Szolnok vasútvonal

Írásom célja a csodálatos utazás bemutatásán túl figyelemfelhívás egy jó programokat kínáló weboldalra. Már aki szeret utazni, különösen vonattal, de legfőképpen gőzössel. Ennek van egy bája, persze legfőképpen azok számára, akiket gyermek, vagy fiatal korában már megcsapott a mozdony füstje, Moldova után szabadon.
Ez a weboldal pedig a MÁV RAIL TOURS-é.

Vissza az élményekkel teli utazáshoz.
A három szakaszból (Budapest-Hatvan, Hatvan-Szolnok, Szolnok-Budapest) én a középsőt választottam. A teljes út talán már unalmassá vált volna.

Mivel jóval az indulás előtt érkeztem Hatvanba, az ünnepi köszöntők már lezajlottak, így volt időm alaposan szemügyre venni a szerelvényt.

Kezdve - az engem mindig lenyűgözö 424-es - gőzmozdonnyal, ami püfögött, sistergett, nagy füstöt és gőzt eregetve. Beceneve nemhiába a Bivaly!

Azután jöttek a vagonok a luxustól a harmadosztályig, közben étkező és büfékocsi. Nos ez utóbbi sem a mai világból, olyan marhavagon jelleggel sörös padokkal, deszka asztalokkal és könyöklőkkel. Ez a szerénység senkit sem zavart, az emberek vidáman söröztek, beszélgettek. 

Mondom, beszélgettek.

Ez nem csak a büfére volt jellemző, hanem máshol is, bárhol ültél.
Nosztalgia? Nem tudom. Amikor hasonló járgányokkal utazgattunk ifikoromban, akkor bizony a vonaton szóba elegyedtek egymással az emberek. No nem mindenki elegyedett szóba, de hamar kiderült, ki lehet potenciális beszélgetőtárs. Gyorsabban telt az egyébként igen hosszúra nyúlt útidő. Szóval most is szó szót követett, nem vágtunk egymás mondandójába. Ja, és semmi politika. Az említett múltban ez érthető volt, most meg kimondottan jól esett.

Még egy, szerintem szintén nosztalgikus szokásra utaló mozzanat, ahogy elindult a vonat, sorra kerültek elő az elemózsiák. Jó, nem rántott hús kenyér közt savanyú uborkával, vagy kolbász, esetleg szalonna, és mindez nem a lábadra terített konyharuhán. Nem, de így is jó volt látni, ez sem veszett el a feledés homályában.

Az egyik vagonban képeslapokat vehettél mozdonyokról, amit ha megcímeztél, el is küldték a megadott helyre. Voltak még bélyegek, első napi borítékok az e célra készült pecséttel hitelesítve.

Mivel a nosztalgia útra későn leltem rá, így "csak" harmadosztályú kocsiban kaptam helyet. Ismerősen köszöntöttek az egymás mellett sorakozó, nem túl széles és legfőképpen nem kényelmes fapadok. Mondhatom minden szépítés nélkül, jól esett, talán még jobban is, mint egy vörös bársonyos ülés.

Egy megálló volt, mégpedig Jászberényben. A zenés, zászlós fogadtatás után egy óra pihenő, azaz szintén beszédek, megemlékezések, zene, ének.

Egy gond volt, sehol a közelben egy kajálda, még egy szem Utasellátó sem, ha már nosztalgiázunk.
Persze értem én a szervezőket, ugyan ki álldogált volna a kimondottan hidegben, viharos szélben az állomás előtti peronon, meghallgatandó a beszédeket.

Azután Szolnokig folytatódtak a fent leírt események zötykölődés, az elengedhetetlen füstszag kiséretében.

Remélem, gondolom a többi meghírdetett útjuk is hasonlóan kellemesen, élményekkel telve zajlanak.

                                                        Rajta, tegyél egy próbát! Jó utat!

Siroki vár

 Annyiban kapcsolódik az előző, parádfürdői blogbejegyzésemhez a Siroki vár, hogy a hoteltől úgy negyedórányira található, tehát érdemes onnan is felkeresni, de lehet akár célirányosan odautazni.

A vár alatt elégséges parkoló áll rendelkezésre, az odavezető út jól kitáblázott, Sirok központjából biztosan megtalálod.

Innen viszont egy tekintélyes kapaszkodó áll előtted, félúton még pihenőhelyet is kialakítottak.

Egy tisztásra érsz fel, ahonnan a Barát és Apáca sziklákhoz is ellátogathatsz (pár száz méter csupán), illetve már meglátod a vár bejáratát, amit egy rövidebb meredély leküzdésével érsz el.

Megéri a fáradtságot, mert a többségében várromokból álló építményeken túl csodálatos kilátásban lehet részed. 

Ottjártunkkor eléggé párás volt a levegő, de ez a hely misztikumát csak növelte.

Van egy bemutató, kiállító termeket magába foglaló új építmény, ami azért belesimul a környezetébe. Itt találsz török korabeli ruházatokat, amiket felpróbálhatsz, illetve pózolhatsz bennük a látogatók örömére. Biztos ami biztos, kiírták, hogy a ruhák maradnak!

Mindenféleképpen keresd fel, feledhetetlen élményben lesz részed!

Parádfürdő - Erzsébet Park Hotel

 Parádfürdőn túl sok látnivaló nincs, Parád felől érkezve elsőként a Cifra Istálló és Kocsimúzeum látható, majd a Parádfürdői Kórház és a - magántulajdonban lévő, sajnos most nem látogatható - Károlyi kastély, valamint az Erzsébet Park Hotel, amiért is tulajdonképpen ez az írás keletkezett.

Parádfürdőn jelenleg ne keress fürdőt, mert nincs. A vasas-timsós és szénsavas fürdőt az állami kórházban használhatták valaha, talán még most is... Még érdekes és ritka lehetőség a mofetta, a szén-dioxidos gázfürdő felkeresése.

El is érkeztünk az Erzsébet Park Hotelhez, ahol többek között a mofettával is megismerkedhetsz.

A hotel régi, úgynevezett Erzsébet-szárnya a Károlyiaknak épült 1893-ban. Az új, a Zsuzsanna-szárny 2008-ban készült el. Az így már L alaku épületek között egy szabadtéri medence található, ami nyáron üzemel csak érthetően. Parád felől érkezve autóval a régi épület előtt tudsz lekanyarodni a parkolóhelyekhez, Recsk felől érkezve pedig az épület után.

A recepció a szálloda parkolójából érhető el az Erzsébet-szárnyban. Itt található a stílusos étterem, a reggelik és a vacsorák helye. Ebben a szárnyban is van wellness részleg úszómedencével, egy kisebb, melegebb vizű ülőmedencével, jakuzzival, infra- és gőzkabinnal.

Mivel az egész komplexum egy hegyoldalon helyezkedik el, így a főút felöl is megközelítheted a recepciót, ekkor a földszinten vagy, egy szinttel lejjebb megy a parkolóhoz vezető út, majd két szinttel lejjebb a Zsuzsanna-szárny főbejárata érhető el. Innen egy folyósón, majd liften tudsz feljutni egy fedett átjáróhoz, amin keresztül közelíted meg az éttermet, vagy a már említett wellness részleget, azaz a földszintet.

Mi a Zsuzsanna-szárnyban kaptunk szobát. Ez nem volt túl nagy, de alváshoz, pihenéshez elégséges. Elegendő tárolóhely és elég nagy fürdőszoba teszi kényelmessé az ottartózkodásodat. A szobában a hőmérséklet szabályozható, így télen sem fázhatsz.

A főbejáratnál van a kávézó, ahol mindenféle innivalót kaphatsz, koktélból is elég szép a választék.

Az itteni wellnesst a lift mellett találod egy nagyobbacska, kellemes hőfokú élménymedencével, egy melegebb hatfős jakuzzival, finn szaunával, aroma- és sókabinnal.

Szilveszteri időszak lévén a mofetta, a masszázs nem üzemelt, így erről nincs tapasztalatom.

A változatos, szilvesztert megelőző programokon túl (vezetett túra, bűvész, borkóstoló, előszilveszteri buli) volt egy kiemelkedő, majdnem egésznapos esemény, a disznóvágás. Pontosítok, nem disznóvágás, mert a hotel teraszára már félbevágott disznók kerültek, itt a darabolás, abálás, hurka és kolbász töltelék készítés, majd a töltés szórakoztatta a vendégeket. 

Közben pedig korlátlanul ihattál pálinkát, forralt bort, teát ki-ki ízlése szerint, nassolhattál a pogácsákból, kóstolhattál a már megperzselt disznófülből, megízlelhetted az abált májat, lépet, nyelvet. Persze a töltelék ízesítéséhez is adhattál jó tanácsot, amit a böllér vagy megfogadott, vagy nem, szerintem nem. Jól tette, minden nagyon finomra sikeredett. Estére kisült a zsír is, így friss tepertő zárta a napot.

Másnap a reggelinél már ott volt a választékban a sült kolbász és hurka is. Az esti ünnepi vacsoránál meg további disznóságokat ajánlottak.

A szilveszteri mulatsághoz a legnagyobb konferencia termet díszítették fel, nagyon mutatósan. Este nyolctól tízig a felajánlott italféleségekből korlátlanul fogyaszthattál ingyen, volt a választékban minden, mi szem szájnak ingere, azaz inkább a szájnak.

A vacsora svédasztalos volt, széles kínálattal, mind nagyon ízletes, az előételtől a desszertig, ami utóbbi egy meglepetéstorta volt. Majd élőzene kiséretében tánc kifulladásig. 

Ezt az éjféli koccintás szakította csak meg. Ez előtt tombola, éjfélkor koccintás és a himnusz eléneklése közösen, majd egy mutatós tűzijáték a kertben.

Mit tehetsz akkor még Parádfürdőn a pihenésen, lazításon túl?

Persze megnézheted a kocsimúzeumot, egyszer mindenféleképpen megéri, nem beszélve a lovarda csodálatos épületéről.
Körbejárhatok a valaha szebb időket megélő kórházat, nagyot sétálhatsz a kertben, megnézheted a gyönyörű - jelenleg nem üzemelő - Freskó éttermet, bekukucskálva az ajtón még a freskókra is rátekinthetsz.

Összefoglalna az Erzsébet Park Hotel kiváló hely a pihenésre, kikapcsolódásra, szórakozásra, szilveszterkor mindenféleképpen.